"Érezni akarom végre,amit már oly régóta nem,szárnyalni szeretnék,fel-fel az egekbe."

 Kezek

AZ érintés,oly fontos nekem,
Mint másnak a víz és az étel.
A csók tűzként égne az ajkaimon,
Ha valaki adna a szívéből egy darabot.
Érezni akarom végre,amit már oly régóta nem,
Szárnyalni szeretnék,fel-fel az egekbe.
Angyalként vigyázni valakire,
Aki szeret és bízik bennem.
Egy igaz szerelem,egy bátor férfi,
Aki számára nem létezik rajtam kívül senki.
Kezek,amelyek összeérnek,ha összetartás kell,
Kezek,amelyek végig simítják az arcomat,mert szeret.
Kezek sose engedd el,ha megvédenek,
Kezek,amelyek mindig táncra kérnek.
Az érintés olyan mint egy szikra,
Amely felgyújtja a szívben az érzéseket.
Semmi nincs ami visszautasíthat,
Látom a tekintetében,hogy törődik velem.
Átkarol és megvéd,
A képzeletbeli lény.
Egy emlék,ami elfoszlott már rég,
Bárcsak újra szerelmes lehetnék!

Benned,bennem

Napok amelyek összefolynak előttem,
Éjszakák,amelyektől állandóan szenvedek.
A város zaja lassan elhalkul,
A vonat süvít,mindjárt elindul.
Nézem a sötét tájat,
Arra sem emlékszem mi az a bánat.
A világ nyugodt,csak te nem vagy velem,
Karjaid közé rohannék,de észre se veszel.
Bíztam benned,hittem a szavak erejében,
Bennem összetört minden,vele együtt a szívem.
Sose adom fel,
A tömegben se veszem el.
Megtalálom önmagam melletted,
A magányt örökre eltemetted.
Benned,bennem a kulcs amely,
Elvezet hozzád,a szívben van a szeretet.
Megőrült a világ,de kit érdekel,
Ha fogod a kezem,és melletted ébredek?
Benned,bízhattam volna jobban,
Ha óvatosabb lettél volna.
A lámpák világítanak az ablakon túl,
Ez a magány elpusztít,lefelé húz.
Az üveg,megreped,majd kitárja elém az éjszakát,
Azt súgja egy hang,valahol itt van már.
Kimászok a vonatból,megyek tovább,
Valóban az állomásnál vársz.
Karjaidat széttárod,hívogatsz engem,
Könnyezve rohanok feléd,hogy itt vagy végre!
Bízhatok benned,most már tudom,
Mert egy részem mindig is hozzád húzott.