"Nem érdekel,csak hagyj békén, a szabadság túl nagy élmény."

Tűnj már el!

Nem hallod mit mondok?
Hiába kiabálok.
A torkom kiszáradt,
Te pedig elszaladsz.
Mikor lesz már vége,
Ennek az egésznek?
Mikor leszel végre,normális,de tényleg?
Mikor fogsz felém nézni,mikor senki se keres téged?
Figyelj,rám,hallgass rám,
Nevess rám,érzékeltesd,hogy itt vagy már.
Koncentrálj,vigyázz rám,
Ölelj át és ne verj át.
Mit mondtál?Hallottam ám,
Ne,szemtelenkedj,aztán jön a megbánás.
Bocsáss,meg,ugye szeretsz még?
Figyelj vicceltem,ne vedd komolyan,hé.
Ezeket fogod mondani,
De nem fogom majd elhinni.
Elmegyek,majd messzire,
Te pedig sírhatsz a depiben.
Nem érdekel,csak hagyj békén,
A szabadság túl nagy élmény.
Felelősség,tudatosság,számíthatsz rám,
De elszaladsz,amikor komolyan beszélek hozzád.
Kocsiba pattansz és elhajtasz ezerrel,
Én pedig ott ülök az ablakban rajtad nevetve.
Gyáva vagy,buzi vagy,még mondhatnék rád ilyeneket,
Na,majd írok rólad egy botrányos verset.
Aztán könyöröghetsz előttem térdelve,
Hogy mindent töröljek le.
Jobb leszel,mint valaha,
Mert nem bírod a pletykákat.
Tátoghatsz én úgyse hallom,
Eljátszok mindent,nem is látom.
Kizárom a külvilágot,
Magamra koncentrálok.
Tűnj innen,takarodj,
Ott van a hülye haverod.
Majd megvigasztal,talán összemelegedtek,
Lehet,hogy nem is vonzódtál a női nemhez!

Kellett volna

Felnézek az égre,várom a választ,
Lenézek a földre,vár a bánat.
Elfordulok jobbra,aztán balra,
Mindenki él,körülöttem,napról napra.
Vajon az én időm mikor jön el?
Vajon mikor áld meg a jó isten?
Vajon valaki hallja a hangom?
Vajon valaki észre veszi,hogy itt vagyok?
Érzed,hogy lélegzek,ó igen élek,
Csak láthatatlan vagyok,ezért nem észlelnek.
Amikor hozzád érek,elrántod a kezed,
Amikor te hozzám érsz,legalább nem futok el.
Feltölt a jelenléted,
Érdekes,hogy semleges voltál régen.
Most meg új érzésekkel vágok neki az egésznek,
vigyázzunk rá,mert ez túl új és törékeny.
Keringőzők össze-vissza,
Alig találom az utat.
Távolba nézek,aztán vissza rád,
Mondd tényleg szükséged van rám?
Elvegyülsz a tömegben,elveszítelek,
Ettől az egésztől összerándul a gyomrom és a szívem.
Azok az átkozott pillangók,amelyek szemtelenkednek,
Elveszik a maradék eszemet.
Neked megyek,vagy te jössz nekem,
Könyörgöm mit akarsz még tőlem????
Egyszer jössz,máskor nem,
Mi a franc van veled?
Kellett volna egy kis löket,
Hogy rám találj,végleg végre.
Ne kallódj el itt vagyok,
Nem látsz a szemedtől vagy direkt eltakarod?
Nem baj,addig élvezem az életet,
Te pedig szólj,ha megérkeztél végre!