"A fülembe súgja:bármi is lesz,mellette magányos soha többé nem lehetek."

 Dobókocka

Amikor megkérdezed mi történt velem,
Elmesélem a történetem.
Amikor valakiben csalódok,
Már megszoktam ezt válaszolom.
Unalmas a sztori,mert nincs miről beszélni,
Ugyanolyanok a napok,nincs mire emlékezni.
Fájdalmat már nem érzek,
A jövőtől már nem félek.
Jön aminek jönnie kell,
Állok elébe!
Dobókocka az életem,
Ha egyet dobsz egyet lépek.
Ha hatot dobsz,
Elérem a célom.
Bármit is művelsz velem,
Mindig én sérülök meg.
Nem érdekel már,hogy több mint egy napja,
Nem nézel már rám,legyőzött a szokás rabja.
Hiába halad el előttem a táj,
Ha nem látok semmi mást.
Zöldellő rétek,színes házak,
Ezek mind ugyanolyanok és unalmasak.
Szeretnék hegyeket mászni,
Tengereken át úszni.
Erre lakat alatt tartasz,
Őrlődök magamban.
Nem figyelsz már rám,
Elfelejtettél,fogadjuk hát!
Leülök az ablakhoz,nézem az utcát,
Csak a tükörképem mutatja az idegen lány arcát.

Próbaidő
 
Mindenhol szerelmes párokat látok,
Lehajtott fejjel a vonatra várok.
Fülemben tomboló zene,
Mégse vonja el róluk a figyelmemet.
Boldogan nevetnek,
Egymásra néznek.
Csókolóznak ölelkeznek,
Reszket és fáj a szívem.
Vajon mikor élhetem át újra?
Mikor kaphatom vissza a boldogságomat?
A próbaidőm már lejárt,
Kibírtam a megpróbáltatást.
Küzdöttem,szenvedtem,sírtam,
Mégse kapom meg a jutalmamat.
Pozitívan álltam hozzá,
Belőlem ember vált.
Erősebb és bátrabb lettem,
Mégse találom a helyem!
Hallom,hogy nevetgélnek,becézik egymást,
Miért ilyen kegyetlen ez a világ?
A torkom össze szorul,
A szívem megrándul.
A könnyeim marják a szememet,
Röhejes,hogy ezen bekönnyezek!
Képzeletben megérint az őrangyal,
Tudom,hogy mindig itt van.
A fülembe súgja:bármi is lesz,
Mellette magányos soha többé nem lehetek.
Letörlöm az arcomról a bánatot,
Azt kívánom,bár jobb lenne a sorsom.
Egy nap valaki szeretni fog engem,
Oly igazán,oly tisztán,megbecsülné a szívem.