"Száll az ének a szélben,ragyog a szivárvány és a Nap fényében."

 Dobd be a törölközőt!

Számodra játék,nekem fárasztó,
Hónapok óta csak mosok,takarítok.
Amikor kedved tartja ugráltatsz,
Egyre unalmasabb napról-napra.
Egyszer megunom,ledobom a kötényt,
Elmegyek messzire,ameddig a kezem elér.
Valóra váltom az álmaimat,
Többé nem leszek házias asszonyka.
Az a szerep már lejárt,
A szerelem pedig kihűlt már.
Ennél többre vágyom,
Utazni akarok!
Járom az utcát,nekem jönnek,
Kit érdekel,élvezem.
Élek a pillanatnak,
Ott hagyom a múltamat.
Valami újra vágyom,
Nem bírom azt ami monoton.
Kiugrok hát a lehetőség ablakán,
Jöhet a terv és a valóra váltás!
Drágám dobd be a törölközőt,
Itt csak a jó győz!
Erősebb vagyok,mint tegnap,
Nem érdekel már,hogy miket mondasz.
Ellenkezhetsz,tiltakozhatsz,
Velem többé már nem találkozhatsz!
A szingliség olyan jó,
Erre vágytam már!Nincs benne semmi rossz.
Csak láncok húztak feléd,
Nem éreztem jól magam,amikor leléptél.
Ott hagytál egyedül a lakásban,
Mindig rám hagytad a házi munkát.
Elegem lett,gondoltam egy nap elmegyek,
S majd tanulsz ebből vagy sem!
Addig rohanok,míg utol nem ér a kötelesség,
Várom a csodát,míg a szívem él!

Szállj a dallal
 
Itt a megfelelő alkalom,
Hogy végre meghallgasd a dalom.
Évek óta készül,a legnagyobb titokban,
Itt az idő,hogy a világ is meghallja.
Száll az ének a szélben,
Ragyog a szivárvány és a Nap fényében.
Eljuttatja az üzenetet amit írtam,
Végre itt a remény amibe kapaszkodhatsz!
Nincs ennél szebb dolog,
Amikor megment téged a dal a gonosztól!
Egyetlen menedék,ami átjárja a szíved-lelked,
Mondd el,hogy mit érzel!
Engedd el a rosszat,éld át a szépet,
Őrizd meg a gyönyörű emléket.
A házak tetején,vagy a hegy csúcsán,
Tudd,hogy mi vár rád!
Sztárrá avatnak,vagy a süllyesztőbe esel,
De sose add fel!
Bármi is történjék én mindig veled leszek,
Valahol a dalban elleszek rejtve.
Amikor meghallod tudni fogod,
Én vagyok az egyetlen okod.
Szállj a dallal,
Zuhanj a kottával.
Ússz a gitárral,
Térj vissza a hanggal.
Érezd át,mutasd meg,a lelked világát,
A legsötétebb és a legszebb arcát!
Hiszek benned,tudom,hogy megcsinálod,
Hiszen nem hiába van minden:szinte imádod!
Látszik a rajongásod,
Benne van mindenféle odaadásod.
Tárd ki a karod és engedd ki,
A hangod,ami oly régóta síkit!
Lágy és andalító,akárcsak a méz,
Olyan,mintha szerelmes lennél.
Téged éltet a zene,
S a rajongóid szeretete!