"Napfényt szeretnék amiben fürödhetek,a sötét függönyt elakarom húzni innen!"

 Már megint egyedül alszom

Ez a nap is elment mint a többi,
Izgalom mentesen és mind uncsin.
Lefekszel az ágyba,lehajtod a fejed,
Azon gondolkozol mi a terved.
Az álmaid elhatalmasodnak rajtad,
Ezerrel kattog az agyad.
"Mit csináljak,merre menjek?
Mi az ami helyes és helytelen?-kérdezed.
Elfordulok jobbra a szemem lehunyom,
Igen,már megint egyedül alszom.
A szomszéd falon át hallom,
A nevetéseket és a suttogó boldogságot.
Magamhoz szorítom a kispárnám könnyeim lecseppennek,
A párnám nedvessé válik,nagyon szenvedek.
Keresem a párom,mégse találom,
Ha előttem is van,mégis távol.
Szeretnék szeretni úgy igazán és tisztán,
Rám férne már a felhőtlen boldogság.
Úgy hiányzik mint valami drog,
S ez olyan rossz dolog.
Szeretnék hiányozni valakinek,
Más álmában létezni,benne lennék a fejében.
Szeretnék ölelő karokban megpihenni,
Érzelmekkel tele,megnyugodni.
Egy csókkal zárni ezt a napot,
Megnyerni a belső harcot.
Rá mosolyogni,hogy köszönöm,hogy vagy nekem,
Fülembe suttogná:mennyire szeret engem.

 Hajnalodik
 
Néma ajkak ordibálnak,
Hangos szavak szállnak.
Nem látsz már mást,
Csak a sötétben rejlő kilátást.
Furcsa alakok mozognak valahol távol,
Ez a valóság nem álmodsz.
Feléd nyúlnak a kezek,
Segítséget várnak tőled.
Csak az igaz barátnak engedheted meg,
Hogy kiránts ebből az egészből.
Ő az aki melletted volt,veled túlélte,
Viszont sose felejtette el,hogy honnan jött.
Tudta,hogy merre visz az út,
Készen állt,hogy az örvényből kihúz.
Ha lejebb csúsztál,sose engedett el,
Mert látta benned a kitartást és a szeretetet.
Hidd el,lesznek még szebb napok!
Egyszer eljön az alkalom.
Amikor győztesként kijutsz a mélyből,
Büszkén duzzadsz majd az erőtől.
A nap fénye is lassan elér hozzád,
Hajnalodik,itt lesz a nap amire vártál.
Még pár óra vagy perc kitudja,
Eljön az a nap!
A hited egyre erősebbé tesz téged,
Senkitől se kell már félned.
Szembe állsz az ellenséggel,
Leszámolsz az örök sötétséggel.
Magad mögött hagyod a magányod,
Most már csak a másodperceket számolod.
A kezed eléri a peremet,
Kiemeled a tested.
Fent vagy a felszínen,
Csodálkoznak az emberek.
Köréd állnak és néznek téged,
Róluk tudomást sem veszel.
Csak mész tovább büszkén emelt fővel,
Legyőzted a magányt és a szenvedtetőket.

Napfürdő

Tudod nem fér a fejembe,
Hogy tehetted ezt velem.
Egyszerűen nem bírom felfogni,
Legszívesebben eltudnék menekülni.
A visszautasítás teljesen kikészít,
Nem látnak,nem figyel rám senki.
Szeretnék egy világot,ahol egyedül lehetek,
Talán nem látják a szenvedő fejemet.
Napfényt szeretnék amiben fürödhetek,
A sötét függönyt elakarom húzni innen!
Ki akarok lépni a fényre,
Szeretném átélni a boldog perceket.
Szívem ragyogna,a lelkem dalolna,
Nem kell többé a bánattal harcolnia.
Az emlékek kitisztulnának,
A madarak szállnának.
A szivárvány felragyogna,
Így az életem lenyugodna.
Letehetném a fegyvert,
Megszűnne a belső harc és az amitől szenvedek.
Csak szívnám magamba az éltető erőt,
Magam mellett tudhatnék egy forró szeretőt!
Aki csókolna,ölelne és megvédene,
Aki betartaná a legszebb ígéreteket.
Nem hagyna el,csak engem szeretne,
Tudná ki vagyok és soha nem feledne el!