"Nem akarok felébredni ebből az álomból,sajnos még mindig téged nézlek távolról."

 Kapaszkodj

Kapaszkodj belém,
Érezd az illatomat,belélegezvén.
Felcsillan előtted,ezer meg ezer emlék,
Amit nem tudsz elfeledni még.
Fordulj meg és ölelj át,
Lassan hívogat minket az ágy.
Lökj le rá és csókolj meg,
Úgy,ahogy még sose tetted.
Tedd a mellkasomra a kezed,
Hidd el végre:érted dobog a szívem.
Megmentettem magam a pusztulástól,
Megvédtem magam a depressziótól.
Szükségem van rád,mint a vízre,
Szomjazik a lelkem és a testem.
Hányszor mondjam még el neked?
Hogy nagyon-nagyon szeretlek?
Hogyan mutassam ki jobban amit érzek?
Hogyan hitessem el,hogy csak Te létezel?
Kapaszkodj még belém,
Kirántalak a mélyből ahol kínoz a sötétség.
Ne,hátrálj meg,
Te vagy az éltető elemem.
Beragyogod az életemet,
Te adod vissza a hitemet.
Ha nem lennél,nem élném túl a napokat,
Ha nem lennél,nem számolnám az órákat.
Ha nem lennél,a magány szétmardosna.
Ha nem léteznél,a világ széttaposna.

Rabom leszel

Azt mondtad foglyul ejtettelek,
Rögtön az első percekben.
Azt mondtad megigézett a szemem,
Azóta él az emlékezetedben.
Tényleg elhittem amiket mondtál,
De úgy éreztem inkább mennék tovább.
Aztán megfogtál engem,
Azt mondtad próbáljuk meg.
Ne,adjam fel a harcot,
Bírjuk még ki ezt a táncot.
A rabom leszel-azt ígérted,
Nem is kértél semmit cserébe.
A szerelmem leszel-hallottam,
Bízom,hogy szebb lesz a holnap.
Nem akarok felébredni ebből az álomból,
Sajnos még mindig téged nézlek távolról.
Örökké várok,míg vissza-vissza nem térsz,
Kérdezik tőlem: mikor lesz Ő a tiéd?
S most őszintén?Belefáradtam ebbe,
A sors nem ismer kegyelmet.
Játszadoznak velem és ejtenek,
Soha nem vesznek komolyan engem.
Rám néznek és nevetnek,
Belül pedig a szívem remeg.
Sírnék,de már minek?
Elpazaroltam a könnyeimet.
Bátran mosolyognék rád,
Ha tudnám,te vagy akire a szívem vár.