"Szeretni bolondulásig,elengedni örökké valóságig."

 

 Hangokba zárva

Egy levél száll le elém,
A zongorára szépen elér.
Felnézek a fára,
Eljött az ősz,vége van a nyárnak.
Sötét hideg éjszakák jönnek hozzám,
A szél reszkető testemet járja át.
Hangok szállnak tovább,
Felmászok és tovább nézelődök a zongorán.
A szívem egyre lassúbb,
Sosem fogja megérteni ezt a szitut.
Oly régóta vagyok már hangokba zárva,
Legbelül érzem: a lelkem dalolna.
Kiereszteném ami bennem van,
A sérelmeket és a fájó múltat.
Elengedném ami itt van bennem,
Ami újra meg újra megsebez.
Az ősz után jön a jéghideg tél,
A fagyos reggelek,a csípős szél.
Szeretnék addigra valakit szeretni,
Aki megvéd és nem bír elengedni.
Aki ragaszkodik hozzám,
Aki nem néz senki másra már.
Szívébe zárna,szeretne engem,
Énekkel ébresztene minden reggel.
Madár csicsergéssel egyetemben,
Napsütéssel és teljes szerelemmel.
Hangokba zárnám a bánatomat,
A boldogságomat elkiabálnám a világnak.
Szabad érezném magam,mégis kapcsolatban,
Biztonságban lennék az Ő karjaiban.

 Szavak nélkül

Megtalálni a szerelmet,
Ami a világon elvan veszve.
Megtalálni a kegyelmet,
Amit senki sem ismerhet.
Szeretni bolondulásig,
Elengedni örökké valóságig.
Repülnék a felhők közé,
Szállni míg elnem jön a vég.
Szavak nélkül is megértenélek,
Csak kérlek,gyere el értem!
A csókod mindig hazugságról árulkodott,
De,mást tapasztaltam a múltkor.
Éreztem a vágyakozást,az éhséget,
A magányt és a reménységet.
Amikor elengedtük egymást,
Nagy hibát követtünk el.
Erről az egészről nem tudott senki más,
Képzeletben még mindig fogom a kezed.
Hívogatlak téged tudat alatt,
Hallom a hangodat.
Szavak nélkül is,csak rád kell mutatnom,
Nem kell többé utánad kutatnom.
Ismerlek,mint a tenyerem,
Mégis rengeteg titkokat rejtegetsz.

Robbanások

Azt mondják,ha valaki megtetszik,
Egy cupido a szívedet megjelöli.
Nyilat lő beléd és megfertőzi,
Az egész elmédet is.
Elveszíti az agyadat az az érzés,
Drogként hat rád,olyan jó élmény.
Mint egy idióta úgy vigyorogsz az emberekre,
Számodra más már nem létezhet.
Csak Ő és Ő,minden gondolatod,
Róla szól minden álmod.
Vágysz rá,megkattansz,
Aztán belehalsz a robbanásokba.
A szíved adagolja a bombákat,
A véred is ezerrel tombol majd.
Kiabálnál,sikítanál a boldogságtól,
Bár nincs rá okod.
Vagy van?Hiszen nincs még melletted.
Csak ott van az emlékezetedben.
Végig simít az arcodon,
Aztán megpihen az ajkaidon.
Számolod a perceket,az órákat,
Vársz a végtelen csodára.
Ahelyett,hogy tennél valamit ellene,
Inkább a jégbe vered a fejed.
Ahelyett,hogy megolvasztanád a szívét,
Szépen lassan az övébe beépülvén.
Aztán megpihenni a karjaiban,
Ha elérted a céljaidat.
A szív dobbanásait még hallgathatod,
Aztán az érzéseidet bevallhatod.