2012. szeptember 29., szombat

"Oly régen ittam már a boldogság italából,túl sok volt a kínzó magányból."


 Nem sajnálom

Mondd,eddig hol voltál?
Várj,mert hajt a kíváncsiság.
Ne,menj már el,
Mi lesz nélküled?
Ezt most miért nem érted meg?
Miért kell ezt tenned?
Miért teszel tönkre végleg?
Miért nem kaphatom meg?
Régi álmom valóra válna veled!
Erre kerülsz engem...
A szívem tűzben ég,
Harcolnom kéne rég.
A hangom hiába száll hozzád,
Olyan mintha meg se hallanál.
Tátogva magyarázok neked,
Ráadásul fülhallgató van a füledben.
Hiába vallom be az irántad érzett szerelmemet,
Amikor észre se veszel.
Most már nem sajnálom,
Hogy nem hallod.
Maradj csak magadra,jó neked így,
Könnyebb lesz elfeledni.
Ott hagylak téged,nézhetsz a fejedből,
Csodálkozol,hogy faképnél hagylak egyből.
Nem jössz utánam,még fel se emeled a segged,
Sose voltam még ilyen tapló emberrel.



Hófehér sivatag

A Nap kristályként ragyog ma,
Az ég szaténból van.
A felhők rózsaszínben úsznak fent,
A madarak repkednek felettem.
Álmodom vagy a valóság,
Nem érdekel,mert a világ vár rám!
Futok a szívem után,
Amíg utol nem ér a lelki válság.
Millió apró csillag hullik a piramis mögé,
Bárcsak azt mondanám:Ő az enyém!
Hófehér sivatagon át szelem az utat,
Nem ért vége ez a kaland.
Jöhet a homokvihar,a forróság és a hideg,
Nem kellek már senkinek.
Jöhet a jövő a múlt és a jelen,
Bátran kísérhetnek engem.
Érzéketlenné váltam,immúnis a szerelemre,
Azt sem értem,hogy mit mondanak nekem.
Oly régen ittam már a boldogság italából,
Túl sok volt a kínzó magányból.
Olyan mintha ezer éve keresném a választ,
Senki se kecsegtet tanácsokkal.
Legbelülről jön egy hang,
Aztán megjelenik egy angyal.
Fényeket küld felém,
Azt mondja:úgy menj,ahogy éreznél.
Hallgassak a belső ösztöneimben,
Hiszen a harcos lényem ott van bennem.
Azt súgta még,hogy ne adjam fel,
Hiszen már nem vagyok tőle messze.
A hófehér sivatag lassan eltűnik előttem,
Meglátom azt amit régóta kerestem.
Lassan emelem fel a kezemmel a ládát,
Kinyitom,majd kirepül belőle a látomás.
A világ normális színekben pompázik,
Mától már nem kell sokat szenvedni.

Nincsenek megjegyzések: