"Nem tudom,hogy miért,talán a végzetem lassan elér."

 Itt vagy
 
Nincs olyan nap,hogy ne gondoljak rád,
Hogy merre jársz és mit csinálsz.
Nincs olyan pillanat amikor,
Ne látnám az arcodat az ablakon.
A képzeletem játszik vagy a valóság,
Látlak téged igazán és tisztán.
Nem tudom,hogy miért,
Talán a végzetem lassan elér.
Érzem,hogy mellettem vagy,
Amikor a távolság elválaszt.
Hallottam,ahogyan beszéltél hozzám,
Megfogtad a kezem magadra rántottál.
Rám nevettél,majd elengedtél,
A sötét sikátorba elvezettél.
Felhúztad a maszkod rám néztél,
Hogy végre láthatlak nagyszerű élmény.
A testem fellázad,az eszem kiabál,
A szívem dübörög a lelkemben a pillanat vár.
Csókolj meg gyorsan,kérlek,most azonnal,
Aztán mehetsz amerre akarsz!
Itt hagyhatsz,veled mehetek,
Csak egyszer add meg magad nekem!
Egyszer húzd végig a karomon a kezed,
Egyszer gyújtsd lángra a szívem.
Nekem ennyi is elég,
Ennyivel is beérném!
Ha nem szeretsz akkor örökre tűnj el,
Ha pedig szeretsz,soha többé ne engedj el!

Síneken

Csak sétálok a síneken át,
Várom,hogy a vonat jöjjön már.
Nem,nem öngyilkosság,
Nyugi,elugrok időben,ne várj!
Csak egy pillangó volt rajta,
De,egy srác elkapta.
Így üldözőbe vettem,
Majd elengedtem,hadd menjen.
Süvít a szél,ráz a hideg,
Még mindig sétálok a síneken.
Majd felugrok a peronra,
Mikor végre jön a vonat.
Az emberek néznek,hogy őrült vagyok,
De,ezt mind magasról letojom.
Csillagok,csillagok,miért ragyogtok?
A nap miért világít amikor nem akarom?
Sötét felhőkre vágytam megkaptam azonnal,
Amikor fényre vágytam,jött egy viharral.
A szivárvány távoli kívánság,
A szerelem,egy lehetetlen kiváltság.
Csak sétálok a síneken át,
Várom,hogy a szerelem jöjjön már.
Ha itt van törjön be hozzám,
Ha pedig messze van siessen hát!
Hallom,hogy jelez a vonat,
Jön már az állomásra.
Megérkezik,kinyitja az ajtaját,
Árad belőle a lehetőség és a boldogság.